Tengerimalac Európa Grand Prix 2002.

Az Európakiállítás több szempontból is különleges eseménynek ígérkezett. Először is, mert ez volt az első ilyen esemény Európában, ráadásul itt a közelben, Graz mellett Ausztriában. Másrészt, mert több magyar tenyésztő is vállalkozott rá, hogy kiállítja állatait, így az első olyan esemény elé néztünk, ahol magyar kiállítók külföldi kiállításon vesznek részt. (a négy kiállító: Gál Zsuzsa, Siklósi István, Szarka Károly és Zerényi László) Tehát a helyzet egyértelmű volt: ezt nem lehet kihagyni! 2002. május 5: irány Werndorf!

A szervezést egy kedves osztrák házaspár: Heinz és Karola Kalcher vállalta, az egész esemény az ő ötletükből indult ki. Mindent nagyon pontosan és körültekintően intéztek, a kiállítás előtt a nevezések intézésénél már többször faxoltunk és beszéltünk egymással, hogy semmi fennakadás ne lehessen.

A kiállítás felé vezető úton az autópályától táblák jelezték, merre kell tartanunk. Előrelátók lévén, reggel korán érkeztünk, és jelentkeztünk a regisztrációnál. Megkaptunk a kis öntapadós számokat is, melyeket az állatok jobb fülére kellett ragasztanunk. Ez szolgált a malacok azonosítására. Minden állatot a saját ketrecébe kellett tenni, és csak a kiállítás végén vehettük ki őket legközelebb. A kiállított állatok ketrec-sorait fajták szerint rendezték, hogy az azonos fajtájú állatok egymás mellé kerüljenek. Eladásra szánt állatokat is vihettünk, de csak annyit, amennyi malacot a kiállításra neveztünk. Ők külön ketrec-soron kerültek elhelyezésre, mindegyikükről külön kis adatlapot kellett kitölteni, amit a kertrecük aljára erősítettünk, így a látogatók pontosan tudták, ki ül az adott helyen.

Amikor minden állatot elhelyeztünk, jutott időnk körülnézni, és ismerős arcokat keresni. A helyszín egy hatalmas csarnok (raktár, kocsiszín?) volt, ebben kaptak helyet a bírálati termek, és a felállított standok is.

A bírálatokra két kisebb teremben került sor, ide a bírón és a szervezőkön kívül csak az előzetesen jelentkező kiállítók léphettek be. Standdal sok árus és a német klub, az MFD (Meerschweinchenfreunde Deutschland) képviseltette magát. Sokféle szuvenírt, malacos tárgyat, felszerelést, tápot és rengeteg szárított növényfélét vásárolhattunk.

Örömmel vettük észre, hogy a szervezés szinte mindenre kiterjed: a kiállítási terület egyik végében száraztáp, széna, és számtalan zöldségféle volt felhalmozva, ezeket a kiállítók szabadon használhatták, etethették velük állataikat. A száraztáp fajtáját még a nevezések visszaigazolásában közölték velünk, hogy aki akar, mást hozhasson állatainak (!). Aki elfeledkezett volna az állatairól, annak a malacai sem maradtak éhen: néhány szervező rendszeresen körüljárt, és megetette az állatokat.

Első körünk után végre átnézhettük a kiállítási katalógust. Talán ez az egy dolog, ami szerintem óriási hiányosságokat mutatott. A kiállított állatok fajtáján, nemén, színén, és tulajdonosán kívül semmilyen adatuk nem szerepelt, így egy-egy állatról nem tudhattuk, ki a tenyésztője, honnan származik, mennyi idős, vagy éppen van-e neve. Sok helyen még az állat színe sem volt feltűntetve.

Az osztrák tenyésztők némelyike már ismerősként üdvözölt. Ismét találkozhattam Ursula Marx-szal, Eva Hladovsky-val, Hedwig Geier-rel, akik mind tenyészállatokkal segítették a Brentwood Hotel tenyészet beindulását. Már a kiállítás elején új ismerőst szereztünk: Birgit Eitelberger (von Edelberg tenyéset) érdeklődött a Brentwood Hotel malacok iránt, és meg is vásárolta “Niki”-t (Kinck Knack at Brentwood Hotel). Azt hiszem, ezt később sem bánta meg! Hozzá került még egy kis teknőc-fehér hímünk, “New in Austria at Brentwood Hotel” is. Sok sikert velük!

Sikerült megismerkednünk a szlovén klub képviselőivel is, akik nagyon szívélyesen invitáltak novmeberi kiállításukra.

Természetesen végignéztük a kiállított állatokat is: 142 kiállított, és közel ugyanennyi eladó malac. Bizony, többre számítottunk, és bizonyos fajták alig vagy egyeltalán nem képviseltették magukat. Nem láttunk például holland és abesszín állatokat, a hosszúszőrúeknél pedig csak a peruiaknál és a texeleknél volt jelentősebb állomány.

Sokan viszont először láttunk élőben cuy-t, vagyis perui óriás tengerimalacokat. Őket Dél-Amerikában étkezési célra szaporítják, Németországban viszont néhány éve beindult hobbi-tenyésztésük. Itt Werndorfban is természetüknek és vérmérsékletüknek megfelelően nem ketrecben, hanem egy több négyzetméteres kifutóban voltak elhelyezve, és természetesne bírálatban sem részesültek.

Óriási izgalommal vártuk a bírálatot. A MFD két szaktekintélyét, Gaby Prust-ot és Petra Ludwig-Bauer-t kérték fel a bírálatra, és mivel a német sztenderdek szerint bíráltak, mindenki nagy szigorúságra volt felkészülve. A rövidszőrű fajtákat Gaby Prust, a hosszószőrűeket Petra Ludwig-Bauer bírálta. Mi magyarok a hosszúszőrűek bírálatát ültük végig, és mondhatom, nem hiába. A bírónő igen nagy gondossággal, nagy szakértelemmel és kedvességgel (!) bírált minden állatot, akik részletes írásos bírálatot és gondos kritikát kaptak. Nagy megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az állatok legalább 50%-át kizárták. Az egyébként számunkra szépnek is tűnő állatok többnyire a nem kellő szőrmennyiségen vagy színük problémáin buktak el. A bírónő mellett szóljon, hogy a kizárt állatok is nagyon korrekt és részletes leírást kaptak, és a kizárást is minden esetben pontosan megindokolta. A bírálatot a teremben helyet foglalók számára érthetően, hangosan végezte, és bármikor fel lehetett tenni kérdéseket. Azt hiszem, már csak ezért érdemes volt kimennünk, a bírálatokból rengeteget tanultunk fajtáink küllemi követelményeiről és kiállítási felkészítéséről is.

A négy kiállított Brentwood Hotel malac eredményei:

Fiesta at Brentwood Hotel:              Nagyon Jó minősítés

Heaven Sent at Brentwood Hotel:   Jó minősítés

Wacky Colours at Brentwood Hotel:           Jó minősítés

(Wacky Colours “Szimba” társ-tulajdonosa Szarka Károly.)

De Zsuzsa és Laci malacaira is nagyon büszkék voltunk:

Tony (alpaka), tul: Gál Zsuzsa             Nagyon Jó minősítés, a legjobb alpaka!

Junior (sheltie), tul: Zerényi László      Nagyon Jó minősítés, a legjobb sheltie!

GRATULÁLUNK ! ! !

A kiállítást a Best in Show program zárta. Itt adták át az előző év legeredményesebb oszták iállítóinak díjait. Kellemes meglepetés: Birgit Eitelberger (Knick Knack at Brentwood Hotel új gazdája) kapta 2001. Legsikeresebb Tenyésztőjének díját!

Ezután minden kiállító emlékérmet, a győztesek tulajdonosai emlékzászlót kaptak. Best in Show (= a kiállítás legjobbja) Ursula Marx lila perui párja nyert. Gratulálunk, Uschi!

A kiállításról azonban nem csak élményekkel gazdagodva tértünk haza. Új tenyészállatok is érkeztek velünk Magyarországra, kösöznet érte Gaby Prust-nak. Gaby saját tenyésztéből fantasztikus rövidszőrű malacokat hozott a Prominent tenyészet megalapításához (tulajdonos: Farkas Klára és Komlódy Zsolt). A Maharani tenyészet öt gyönyörű fekete és egy fekete-dalmata állata fogja megalapozni a kiállítási minőségű rövidszőrek tenyésztését Magyarországon.

Gaby segítségével a Brentwood Hotel is új állathoz jutott: Gaby egy teknőc-fehér hímet hozott Philipp Bernard “zur Teutoburger Senne” tenyészetéből. Philipp a hosszúszőrűek terén az egyik elsőszámű tenyésztő Németországban, az ő nevéhez fűzödik például a merinó fajta kitenyésztése (!). “Don Altobello zur Teutoburger Senne” a német texel- és merinó-tenyésztés egyik alap-állata.

Új állatunk “Don Altobellos Dreamer zur Teutoburger Senne” (itthon csak Philippnek hívjuk) “Don Altobello” unokája (mindkét ágon) remélhetőleg beváltja a hozzáfűzött reményeket, jelenleg a tenyészet három - talán legjobb – nőstényével (Kimmie, Pizsi, Change) lakik együtt.

A kiállítás tehát több szempontból is fantasztikus élmény volt, természetes, hogy a következő nagy eseményre, a júniusi Osztrák Championátusra is kiutazunk!