Egy macska befogadása: új taggal bővül a család
Sokan tudatosan készülnek egy-egy háziállat, pl. egy macska befogadására, néhányszor azonban egy váratlan esemény – vagy találkozás – eredménye a gyors döntés: Ezt a cicát hazaviszem!
Mindkét esetben számos körülményt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy sok éves tartós kapcsolat lehessen az adoptálás eredménye. Macskát tartani felelősség, fontoljuk meg, hogy egyeltalán valóban egy macskára van-e szükségünk, vagy esetleg észszerűbb lenne-e valamilyen más házikedvencet beszerezni. Ha még nincs macskás élményünk, bátran keressük meg macskatartó ismerőseinket, és kérdezzük őket. Ne csak a csodálatos és megható cicás történeteket hallgassuk meg (hiszen minden vérbeli macskás napokig tudna mesélni kedvencei hőstetteiről), hanem kérdezzük ki a mindennapok teendőiről is. Ellenőrizzük, nem élnek-e bennünk téves elképzelések, és főként elvárások a macskákkal és a macskatartással kapcsolatban. Vannak, akik kutyás élményeik alapján valami hasonlót várnak el egy cicától is. Érdemes időben tájékozódni, mert a csalódás nem csak a gazdát viseli meg, de kedvencét is.
Bár számos csodálatos macskafajtát tenyésztenek, a legtöbben mégis fajtajelleg nélküli, ún. házimacskát fogadnak be. Most nekik szeretnénk néhány tanácsot adni.
A macskák – hozzánk hasonlóan – igen sokfélék. Fontos, hogy saját egyéniségünknek, családunknak és életvitelünknek megfelelő kedvencet válasszunk. Egy macska számára is más környezet egy nyugdíjas házaspár és egy sokgyermekes, nyüzsgő család. Mindkettő ideális lehet – de nem biztos, hogy ugyanannak a cicának! Hasznos tudnunk, hogy a befogadásra váró állatnak milyen „előélete” volt: hol élt eddig, milyen környezetben, és főképp milyen emberekkel: szereti-e a gyerekeket, és össze lehet-e majd szoktatni más háziállatokkal? Nem biztos, hogy minden esetben egy kölyök felnevelése az ideális. Egy nyugodt, felnőtt macska, ha viszonylag rendezett múlttal rendelkezik, hamar be tud illeszkedni, és sokkal kevesebb problémát okoz majd, mint egy szeleburdi kölyök.
Minden macska tartása felelősségteljes, idő- és pénzigényes elfoglaltság. Nem csak az első, de az utolsó néhány évben is az átlagosnál intenzívebb foglalkozásra és törődésre lesz szüksége. Szerencsés esetben 10-15 évre választunk társat, beleillik-e családunk életébe majd akkor is?
Ha nap mint nap munkába ill. iskolába jár a család, érdemes megfontolni két vagy több cica tartását: nem lesz sokkal több gondunk, és unatkozni sem fognak.
Honnan lehet – és érdemes – macskát befogadni?
Bárhonnan is veszünk magunkhoz cicát, biztos, hogy jót cselekszünk. Sajnos az ivartalanítás még egyeltalán nem elterjedt a „kijárós” macskát tartók körében – hogy ne is említsük a sok ezernyi kóbor állatot -, így általában a lealtatástól vagy egyes embertársaink gonoszságaitól mentjük meg őket.
A legtöbb esetben az utcán bukkanunk elhagyott kiscicára, és a megoldás kézenfekvő: haza kell vinni. Ebben az esetben csak a szerencsén múlik, hogy valóban olyan társ válik-e majd belőle, amilyet elképzeltünk. Egy humánus tanács ilyen esetre: ha kiscicába botlunk, és hazavisszük, győződjünk meg róla, hogy nincsenek a közelében szintén befogadásra váró testvérei. Ha igen, próbáljunk nekik is megfelelő helyet találni, ha csak átmenetileg is. Érdemes egy-két állatvédő szervezetet értesíteni, valószínűleg segíteni tudnak a kicsik elhelyezésében.
Leginkább azt tanácsolnám, hogy még akkor vegyük fel egy menhellyel a kapcsolatot, amikor csak tervezzük az új kedvenc befogadását. Már Magyarországon is vannak állatmenhelyek, sok közülük cicákat is elhelyez. A menhelyi macskák előnye, hogy egészségesek, állatorvosi felügyelet alatt állnak, táplálásuk megoldott, és előéletük sem teljesen ismeretlen. Nézzünk körül először a menhelyen, beszélgessünk az ápolókkal. Várjuk el a tiszta rendezett körülményeket, és az állatokkal törődő emberek hozzáértését. Kérdezzünk sokat a macskákról, mindennapi életükről, múltjukról. A felelősségteljes ápolók azt is tudni fogják, hogy az egyes cicák hogyan jönnek ki emberekkel, gyerekekkel, egymással, és más állatokkal. Válasszuk a szimpatikus, és nekünk leginkább megfelelő macskát, ne pusztán azt, amelyik a legszerencsétlenebbnek tűnik, vagy pl. tetszik a színe. Miután döntöttünk, érdeklődjünk a kiválasztott cica egészségi állapotáról, oltási programjáról, étrendjéről, kedvenc játékairól, és mindenről, ami későbbi beilleszkedését könnyíteni fogja. Ne csodálkozzunk, ha az állatért pénzt kérnek, hiszen nekik is sok, az állatok elhelyezésével és tartásával kapcsolatos kiadásuk van.
Vannak azonban olyan állatvédő szervezetek is, melyek nem üzemeltetnek menhelyet, de folyamatosan kínálnak örökbe fogadható állatokat. Ők lelkes tagjaiknál, tehát egy-egy lakásban vagy kertes házban helyezik el a cicákat is. Áldozatos munkával törődnek a rájuk bízott állatokkal, amíg azok végleges gazdájukra nem lelnek. Érdemes felkeresni egy-egy ilyen „kis állatotthont” is. Egy személy valószínűleg kevesebb állattal foglalkozik, így több információt is tud majd adni egy-egy cicáról, annak szokásairól, és körülményeinket megismerve a nekünk legjobban megfelelőt tudja ajánlani.
Ha időnk és a távolság megengedi, járjunk el látogatni a kiválasztott cicát: később már ismerősként üdvözöl, és nem fog megrémülni, amikor hazavisszük.
Otthon alapos előkészületeknek kell megelőzniük a cica fogadását. Néhány felszerelési tárgyat kell beszereznünk:
Fekhely: Számos változatban kapható, de egy kartondobozból és kisebb takaróból mi is elkészíthetjük.
Alomtálca: Ez lesz a cica „vécéje”. Ne felejtsünk el macskaalmot is venni bele!
Karomélező: Fontos kellék annak megelőzésére, hogy a cica a bútorokat tegye tönkre. Készen kapható, de a barkácsoló férjeket, apukákat itt is be lehet vonni a munkába!
Tálak: Egy vizesedényre és legalább egy etető-tálkára lesz szükségünk. Nézzünk körül a macskatápokat illetően is, igen nagy a választék!
Játékok: Számtalan macskajátékot árulnak a szakboltok, nagy részükkel valóban órákra el tudjuk szórakoztatni kedvencünket. Azonban nem árt tudni, hogy a legegyszerűbb otthoni tárgyak is remek játékul szolgálhatnak: egy zsinórra erősített labda vagy más kisebb tárgy, egy papírkendő- vagy vécépapír-guriga akár. A biztonságról ne feledkezzünk meg: ne legyenek a játékon lerágható és lenyelhető kemény alkatrészek.
Boksz: Előfordulhat, hogy magunkkal kell vinni a cicát. Ha máshova nem is, de állatorvoshoz rendszeresen. Jó befektetés egy macskaszállító doboz, amelyben biztonságban és nyugodt körülmények között utazhat.
Könyvek: A szakkönyvek rengeteg mindennapos kérdésre adnak választ, különösen kezdőknek ajánlhatók, bár a gyakorlottabbak is fellapozhatják őket egy-egy „rejtelmesebb” macska-pszichológiai kérdés megfejtése érdekében.
Az új jövevény érkezése előtt nézzük át a szobát biztonsági okokból: Milyen leverhető tárgyakat kell majd – még ha átmenetileg is – eltávolítanunk? Mit ránthat magára a cica? Vannak-e szabadon futó elektromos vezetékek? Elég biztonságos helyen áll-e az akvárium, a kalitka vagy a terrárium? Jelöljük ki azt a helyiséget, ahová szükség esetén, pl. ha egyedül kell otthon maradnia, elzárhatjuk kedvencünket. Ha nincs ilyen, macskás nézőpontból teljesen biztonságos szobánk, beszerezhetünk egy nagyobb ketrecet is, pl. egy kutyás kiállítási ketrecet, amibe néhány órára egyedül tudjuk majd hagyni. Persze ehhez időben hozzá kell szoktatnunk.
Amikor végre otthon van a cica, minél hamarabb keressük fel vele az állatorvost. Különösen az utcán talált állatok esetében fontos az állatorvosi kontroll. Lehet, hogy a „nulláról” kell kezdeni az oltási programot is. A felnőtt macskákkal legyünk nagyon óvatosak: még nem kötődik hozzánk, nehogy megszökjön az utazás alatt!
Még egy nagyon fontos kérdés: az ivartalanítás. Igenis, ivartalaníttassuk nem tenyésztésre vásárolt macskáinkat! A műtét rutin-eljárás, komplikációk nélkül átvészelhető. Még szobacicánk esetében sem tudhatjuk, nem fog-e egyszer megszökni, vagy nem kell-e majd egyszer új gazdát keresnünk neki. A kandúrokat és a nőstényeket is sok szenvedéstől kíméljük meg. És legalább mi magunk nem járulunk hozzá a kóbor állatok nyomorúságához. Hiába fogadtunk be egy cicát, ha felelőtlenségünk másik hatot produkál!