Tengerimalacok

A tengerimalacok Dél-Amerikából származnak, Európában már a XVI. századtól tartják őket otthonaikban az emberek. Nappal aktív, szelíd állatok, ellátásuk egyszerű. Nem lehet túl sok trükkre megtanítani őket, de kedvesek, ragaszkodóak, és igen szép állatok. Ha kölyökkorban kezdünk el velük foglalkozni, remek kedvenc válik belőlük.

Ijedősek, de ez nem is csoda, hiszen nincsenek fegyvereik, amelyekkel megvédhetnék magukat, így csak gyors lábaikban bízhatnak.

7-8 évig élhetnek, tehát egy rövidebb átlagéletkorú kutyafajtával is felveszik a versenyt ebben a tekintetben.

Az emberhez hasonlóan ők sem képesek szervezetükben C-vitamin előállítására, így azt nekik is készen kell felvenniük táplálékukban. Erre étrendjük összeállításánál nekünk, gazdáknak is gondolnunk kell.

Honnan?

Tengerimalacokat, mint a kisállatokat általában, díszállat-boltokból szokták beszerezni. Érdemes azonban megfontolni annak a lehetőségét is, hogy inkább közvetlenül egy tenyésztőhöz forduljunk. Az üzletek eladóinak általában igen hiányos a tudásuk a malacok tartását és tulajdonságait illetően, sokszor már az alapvető felszerelések beszerzésében sem tudnak megfelelő tanácsot adni. A tenyésztők a gyakorlatban is ismerik a tengerimalacok igényeit, céljuk nem pusztán az állatok rövidtávú életben tartása. A díszállat-boltban legtöbbször egészen fiatal, különböző nemű állatokat tartanak együtt, így a nőstényeket valószínűleg még messze az arra alkalmas kor előtt befedezik. A szerencsétlen állatok így olyankor kénytelenek szülni és almot nevelni, amikor még maguk sem kifejlettek, és nekik maguknak is különleges ellátásra lenne szükségük. Hihetetlen, de sok kereskedő még az állatok nemét sem tudja megbízhatóan megállapítani. Ha egy üzletben veszünk tengerimalacot, nem fogjuk tudni az állat életkorát, származását és “előéletét” sem. Természetesen léteznek felelősségteljes, megbízható kereskedők is, de a jelenlegi tapasztalat szerint sajnos nem ez a jellemző.

Ha tenyésztőhöz fordulunk, megnézhetjük jövendő kedvencünk szüleit, pontosan fogjuk tudni születési idejét és származását. A felmenők fajtájának, színének és típusának ismerete elengedhetetlen, ha később magunk is tenyészteni szeretnénk, és meg akarjuk tervezni a születendő állatok egynémely tulajdonságát. A tenyésztő megbízható tanácsokat tud adni, sokat segíthet a tartást és a tenyésztést illetően is.

“Fiút vagy lányt?”

A tengerimalacok társas állatok, beszerzésükkor ez az első, amit figyelembe kell vennünk. Csak kivételes esetekben tartsunk mindössze egy állatot, olyankor, ha naponta sok időt tudunk rá áldozni, ápolása nem csak az etetésre és a tisztán tartásra korlátozódik. Az egyedül tartott malac nagyon megszelidül, hívásra előjön, kézből eszik, hagyja magát simogatni, nem szalad el minden neszre, és egyeltalán: nagyon kedves társállat válik belőle. De ne felejtsük el, hogy legalább hét-nyolc éven keresztül igényel majd igen intenzív foglalkozást. Csak akkor vállalkozzunk magányos tengerimalac tartására, ha nincs otthon más olyan házikedvencünk, pl. kutya vagy nagytestű papagáj, aminek ugyancsak kiadós napi foglalkoztatásra van szüksége.

Tartsunk inkább két hímet vagy két nőstényt. Az együtt tartott nőstényekkel nincs semmi probléma, ha azonban két hímet szeretnénk, még kölyökkorukban szerezzük be őket. A felnőtt hímeket azonnal szét kell választani, amint nőstény bukkan fel a közelben (akár egy lakásban, és csak a szaga jut el a hímekhez!). A hímek rivalizálása komoly verekedésekhez vezet, könnyen meg is ölhetik egymást. Még a látszólag kisebb sebek is mélyek, nehezen gyógyulnak, és alapos ellátást igényelnek.

Aki arra gondol, hogy legalább néha-néha szeretne almot malacaitól, de nem akar folyamatosan tenyészteni, vegyen több nőstény. A nőstények folyamatos társaságot biztosítanak egymásnak, időnként pedig el lehet vinni őket fedezteni egy tenyésztőhöz vagy ismerőshöz, aki hímeket is tart. Így nem kell magunknak megoldanunk a hímek különzárását, és a folyamatos “gyermekáldás” is egyszerűen elkerülhető.

Ha mégis egy párt (hím + nőstény) szeretnénk, két férőhelyet kell beszereznünk. A hímet a vemhesség vége felé a nősténytől külön kell választani, hogy a gyors újrafedezést elkerüljük. A nőstény a szülés után újra ivarzik, és ha hagynánk, már a szoptatás alatt az új alommal lenne vemhes. Mindez pedig feleslegesen nagy megterhelést róna rá. Természetesen a hímet azokban az időszakokban is külön kell elhelyeznünk, amikor nem kívánunk szaporulatot.

Fajtatiszta malacok

Ma már fajtatiszta malacok közül is lehet választani. Gyorsan terjed a tengerimalac fajták tartása, egyre többen keresnek meghatározott színű, fajtájú, kiállítási típusú malacokat. Igazi kihívás egy-egy kiváló küllemű, szőrű, és színezetű állat tenyésztése is. A hobby Angliából indult, és Hollandián keresztül már a kontinens számos országában teret hódított. Hozzánk legközelebb Ausztriában foglalkoznak a kiállítási típus tenyésztésével, de már Magyarországra is érkeztek fajtatiszta állatok, és néhányan tenyésztéssbe is kezdtek.

Fontos, hogy igényeinknek és rendelkezésre álló időnknek megfelelő fajtát válasszunk, hiszen egyes fajtákat könnyű rendben tartani, mások napi ellátása is órákat vehet igénybe, hacsak nem nyírjuk le hosszú szőrüket. Akkor viszont minek hosszúszőrű malac?

Elhelyezés

A szobahőmérséklet tökéletesen megfelel tengerimalacaink tartására. Legjobban 16-20 fokon érzik magukat. Ha nem a lakásban, hanem egy melléképületben helyezzük el őket, meg kell oldanunk, hogy a hőmérséklet télen se szálljon 10-12 fok alá. A helység jól szellőző és huzatmentes legyen.

A malacok elhelyezésére az üzletek üvegterráriumokat és ketreceket kínálnak.

Üvegterrárium

A legtöbb díszállatbolt kínál alacsonyabb oldalú üvegből készült férőhelyeket. Nagy előnyük, hogy jól látszik a bennük tartott állat, nem zavarja rács a szemlélőt. Nem túl drágák, méretre is rendelhetők, így az otthonunk adottságainak legmegfelelőbb méretűt vásárolhatjuk. Hátrányuk, hogy nehezen mozgathatók és törékenyek, így tisztításuk nehézkes lehet. Egyébként könnyen tisztán tarthatók és fertőtleníthetők. A malacok sem tudnak belőlük almot és táplálékot kiszórni.

Az üvegterrárium oldala legalább 25 cm magas legyen. Ennél viszont ne készíttessünk jóval magasabb oldalfalú zárt férőhelyet, mert a szellőzés problematikus lesz. A vizeletből párolgó gázok megrekednek a terrárium alsó rétegeiben – éppen ott, ahol állataink tartózkodnak.

Az üvegterrárium ellen szóló legfőbb érv mégis az, hogy malacaink a környezettől elszigetelve élnek bennük. Az üvegfal számukra nem “átlátható”, így minden inger felülről éri őket, amitől sokkal ijedősebbek lesznek, mint a rácsos férőhelyen tartott társaik. Nehezebben integrálódnak a környezet életébe, és életük is sokkal unalmasabban telik.

Ketrec

A ketrecek műanyag tálcából és fémrácsból állnak. A ketreceket könnyű kezelni, a rács könnyen lepattintható (műanyag kapcsok rögzítik), a tálcát egyszerű tisztítani. Mielőtt megvesszük a ketrecet, ellenőrizzük, hogy az ajtók megfelelő méretűek, és jó helyen vannak-e. Kívülről könnyen el kell majd érnünk az etetőt, az itatót, és az állatokat könnyedén ki- és be kell helyeznünk. Jó, ha szénarács is tartozik a felszereléshez. A szénarácsot a ketrec rácsára belülről kell felakasztani, és egy szénaköteget belehelyezni. Az állatok innen falatozhatnak, nem tapossák össze szénájukat. A szénarács kiváló a nagyobb darabokból álló zöldeleség elhelyezésére is.

Ellenőrizzük, hogy a műanyagtálca pereme elég magas, legalább 10 cm-es legyen. A malacok mozgásukkal almot és eleséget szórnak ki, az ennél alacsonyabb perem mellett ez folyamatos probléma lenne.

Sajnos még ma is gyártanak olyan kalitkákat és ketreceket, amelyek alja is rácsos. A rácsos aljú ketrec tökéletesen alkalmatlan arra, hogy benne tengerimalacot (vagy bármilyen más állatot) tartsunk. Az állatnak folyamatos kellemetlenséget okoz, ha lábai a rácsok közé csúsznak, szinte képtelen ilyen körülmények között mozogni. A kisebb újszülöttek beszorulnak a rácsok közé. Ha egyébként minden szempontból egy rácsos aljú ketrec felel meg legjobban igényeinknek, az alját csípőfogóval távoltítsuk el, az esetleg fennmaradó éles felületeket pedig csiszoljuk le.  

A férőhely kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy túl nagy hely nem létezik! Körülményeinkhez képest mindig a legnagyobb otthont válasszuk kedvencünknek. Sokan azt hiszik, hogy a tengerimalacok nem igénylik a mozgást, hiszen egész nap egyhelyben ülnek. Tényleg nem sokat mozognak, hiszen az üzletekben akkora helyre vannak bezsúfolva, ahol megfordulni is alig tudnak! Ha nem mozognak, annak a kis terület vagy az unalom az oka.

A tengerimalacok férőhelye legalább 80-100 cm hosszú legyen, ez egy vagy két állatnak elegendő. A boltokban sajnos sokszor olyan terráriumot vagy ketrecet kínálnak, ami túlságosan kicsi ahhoz, hogy egy felnőtt tengerimalacnak otthont adjon. Érdemes alaposabban felderíteni a lehetőségeket, mielőtt választunk.

A malacok férőhelye a lakás egy huzatmentes, világos pontján álljon, de ne érje napfény. Csendes, de ne a család életétől teljesen elzárt helyet keressünk. A tengerimalacnak biztonságérzetet ad, ha helye nincs túl alcsonyan, ezért ha lehet, legalább egy méteres magasságban próbáljuk elhelyezni.

Magunk is barkácsolhatunk tengerimalac-férőhelyet, vagy akár asztalossal is készíttethetünk megfelelőt. Akár egy régi búrort, polcot is át lehet alakítani. Ebben az esetben a méretet nem korlátozza az üzletek választéka, és fantáziánkra hagyatkozhatunk. A faanyagot viszont megfelelően szigetelni kell, az alját és az oldalakat néhány centiméteres magasságig belülről borítsuk vízhatlan és könnyen tisztítható anyaggal, például linóleummal. Ebben az esetben a vizelet és a nedves táplálék nem kezdi ki a fát.

A melegebb napokra gondolva kerti kifutót is építhetünk. Itt az állatok kedvükre legelhetnek, és természetes napfény is érheti őket. A legfontosabb, hogy teljesen zárt legyen (rács), nehogy egy környékbeli macska vagy esetleg más kisragadozó hozzáférhessen állatainkhoz. Amennyiben éjszakára is kint hagyjuk a malacokat, a biztonsági követelményeknek is igen szigorúaknak kell lenniük, hiszen a macskák éjjel portyáznak, a felügyelet nélkül hagyott tengerimalac pedig könnyű préda.

A kifutó egy része mindig árnyékban álljon, hiszen állataink nem tudnak hosszabb ideig a napon tartózkodni; könnyen túlmelegszenek és elpusztulhatnak. A kifutó elhelyezésekor gondoljunk arra is, hogy a nap folyamán más-és más területek vannak árnyékban és napon; ami délelőtt még árnyékos, lehet, hogy délutánra már a tűző napon áll.

Felszerelések

Itató

A tengerimalacoknak, ugyanúgy mint a legtöbb állatnak, ivóvízre van szükségük. Folyamatosan legyen előttük víz, hogy bármikor ihassanak. Ha tálban adjuk a vizet, olyan tálat válasszunk, ami nehéz, például fém vagy kerámia, hogy állataink ne tudják fellökni. A tengerimalacok azonban rendetlen állatok, és almot, magokat, zöldségeket, és a legkülönfélébb dolgokat fognak a vizestálba hordani. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha önitiatót használunk. Az önitató műanyag vagy üveg tartály, amiből állataink kis csövön keresztül tudnak inni. Használatát minden probléma nélkül megtanulják, már a néhány napos kölykök is sorban állnak anyjuk után az itatónál! A legfontosabb, hogy az önitató ne csöpögjön (ez sajnos gyakori konstrukciós hiba!). Kérjük meg az eladót, mutassa meg használatát, és ellenőrizzük a csöpögést!

Etető

Etetőnek szintén próbáljunk meg feldönthetetlen tálat használni, bár a tangerimalacok igen találékonyak, ha az eleség kiszórásáról van szó. Ma már remek kisméretű kutya- és macskatálakat lehet kapni műanyagból. Ha mániákus rágcsáló kedvencünk, inkább egy kicsi rozsdamentes fémtálat vásároljunk számára. Nagyon praktikusak a tömör üvegből készült, nehéz hamutálak is.

Lehetőleg ne vegyünk dupla-tálakat: ezek két mélyedéssel rendelkeznek, egyik a víznek, másik a tápnak. Nem praktikusak; gondoljuk csak el: a vizet valószínűleg sokkal gyakrabban kell cserélni, mint a tápot utántölteni, ekkor pedig feleslegesen ki kell szórnunk azt is.

Szénarács

Az előbb már szóltunk róla (lásd ketrec). Nem kell feltétlenül, a malacok szeretnek a szénában túrkálni és belefeküdni. Elég, ha egyszerűen egy nagy csomóval helyezünk be hozzájuk. A szennyeződött szénát persze ki kell cserélni.

Alom

Alomként legtöbben faforgácsot használnak, pedig más megoldás is kínálkozik. Jól bevált a macskaalmok használata. A macskaalom apró szemű ásványi készítmény, kiváló nedvszívó és szagtalanító. 2-3 cm-es rétegben tegyük a terrárium vagy a tálca aljára. A vásárlásnál tájékozódjunk; ma már számtalan macskaalom kapható, sokféle minőségben. Olyat válasszunk, ami csomósodik, és nem porol. A csomósodás azt jelenti, hogy nedvesség hatására a szemek csomókká állnak össze, majd kiszáradnak, nem pedig egyfajta massza keletkezik, mint az olcsóbb almok esetében. A csomókat azután könnyű eltávolítani az alomból, nem marad hátra nedvesség. A poros macskaalom gyenge minőségű, a szálló por rátelepszik a terrárium üvegére, az állat szőrére, és egyeltalán mindenre a lakásban.

A macskaalmot nem kell sűrűn cserélni, de ellenőrizzük naponta, és a csomókat távolítsuk el.

A macskaalom tetejére az állatok kényelme érdekében szórjunk egy vékony réteg faforgácsot, ezt mindig cseréljük, ha beszennyeződött.

Nem tanácsos kizárólag szénát vagy szalmát alomként hsználni. Ezek az anyagok nem szívják be a nedvességet, és szagmegkötésük sem megfelelő. A hosszúszőrű állatok szőrébe is könnyen beleakadnak.

Újságpapírt is szoktak még használni, de ezt legfeljebb az alom alá tegyük alátétnek, és csak akkor, ha állataink nem hajlamosak arra, hogy kikaparják és összerágják.

Nincs általános szabály arra, hogy milyen gyakran kell az almot cserélni. Mindig a férőhely nagysága és az állatok létszáma a meghatározó. Általában elegendő a heti csere, de figyeljük állataink helyét, és ha nedvességet tapasztalunk, újítsuk fel az almot.

Egyéb berendezési tárgyak

Fadarabokkal, faágakkal, alacsony (4-5 cm magas) faemelvényekkel tehetjük változatossá állataink férőhelyét. A rágcsálás elfoglaltságot jelent, és az állandóan növő fogakat is koptatja. Sok malac – föleg a kölykök – szeretik a kisebb alagutakat, csöveket is, és szívesen bújkálnak, kergetőznek bennük. Ha vemhes nőstény is van a csapatban, vigyázzunk arra, nehogy beszoruljon egy ilyen játékban, vagy egy másik, éppen ugyanoda beszaladó állat nyomja meg véletlenül. Ha kétségünk van, inkább vegyük ki a bújkálókat.

Szállítódoboz

Ha el kell vinni otthonról tengerimalacunkat (pl. állatorvoshoz készülünk), jó ha megszokott dobozában utazhat. Ma már többféle műanyag szállítódoboz közül választhatunk, ezekett többnyire kutyák és macskák részére készítik. A legkisebb méretek éppen megfelelnek tengerimalac-szállításra. Olyat válasszunk, amelyik zárt, hogy állatainknak kellő biztonságérzetet adjon, ugyanakkor jól szellőzik. Átmenetileg megfelel egy hullámpapír doboz is, ha az oldalaira szellőzőnyílásokat vágunk, és zárását megbízhatóan meg tudjuk oldani.

Táplálás

Víz

Vizet folyamatosan kell biztosítanunk. Használjunk önitatót, télen adagoljunk C-vitamin is. Szerezzünk be ampullás vitamint, ezt könnyű az ivóvízhez keverni. Legalább naponta adjunk állatainknak friss vizet, nagy melegben lehetőleg többször is.

Széna

A víz mellett a széna az, aminek mindig a malacok előtt kell lennie. Friss, por- és szennyeződésektől mentes szénát vásároljunk. Már sok díszállat-boltban rendszeresen kapható, de vidéki piacokon nagyobb mennyiséget olcsóbban is beszerezhetünk, ha a tárolásra megfelelő hely áll rendelkezésünkre.

Magkeverék

Rágcsálóknak készült, gabonafélékből álló keveréket minden szaküzletben vásárolhatunk, ez azonban egy az egyben nem megfelelő tengerimalacaink táplálására. A tengerimalacok alapvetően nem magevők, mint például az aranyhörcsög, étrendjükben inkább a zöldfélék legyenek a meghatározók. A magkeverék döntően zabból álljon, ehhez keverjünk kevés búzát, kukoricát (max. 10%) és napraforgót (max. 5%). A túlságosan magas fehérje- és zsírtartalmú magkeverék (pl. túl sok kukorica) rendszeres fogyasztása máj- és veseproblémákat okozhat, ezekre különösen a vemhes nőstények hajlamosak. Célszerű, ha a szárazeleség nincs folyamatosan az állatok előtt, inkább hetente csak három-négy alkalommal kínáljuk meg őket, és hagyjuk előttük néhány órára.

Tápok

A rágcsálók számára gyártott táprudak növényekből és egyéb kiegészítőkből (pl. vitaminok, ásványi anyagok) készülnek. Kiegészítésként alkalmasak malacaink etetésére. Legyünk óvatosak a haszonállat-tápokkal (pl. nyúltáp), ezeket rövidtávú etetésre, nem pedig hosszú, egészséges életre tervezték. Sohase vegyünk ún, “gyógyszerezett” nyúltápot. Ha nem ismerjük a nyúltáp összetételét, inkább hagyjuk ki állataink étrendjéből.

Már léteznek speciálisan tengerimalacoknak készült keverékek is, C-vitamin-tartalmuk például magasabb az átlagosnál. Ha tehetjük, inkább ilyet használjunk.

Egyéb eleségek

Esetenként egy kis csemegével is meglephetjük kedvencünket. Számtalan kekszet, rágórudat, pasztillát lehet kapni, melyeket kifejezetten kisrágcsálók részére gyártanak. Tanácsos átnézni a csomagoláson feltüntetett nyersanyaglistát, és ha a termék hízlalna, csak módjával etessük.

Igazi csemege a szárazkenyér; egyszerű elkészíteni, és az állatok imádják.

Időnként megpróbálhatunk állati fehérjét is adni. Sokan például macskatáppal, liszkukaccal, sajttal is megkínálják kisrágcsálóikat. Úgy tűnik, a tengerimalacok nincsenek oda ezekért. Próbálkozni azért időnként lehet. Fontos, hogy minden romlandót nagyon hamar (néhány órán belül) távolítsunk el az állatok mellől.

Zöldségek és gyümölcsök

Naponta kétszer adjunk zöldséget vagy gyümölcsöt állatainknak. Mindig mossuk meg, és töröljük szárazra. Veszélyes a káposzta, és a felfúvódást okozó növények. Nyugadtan adhatunk például almát, sárgarépát, salátát, paradicsomot, kígyóuborkát, céklát, őszibarackot, szilvát.

A kertben szedhetünk füvet, gyermekláncfüvet, kerti gyomokat. Vigyázzunk, nehogy mérgező növényeket gyűjtsünk. Érdemes a növényhatározó könyveket forgatni, és beazonosítani az ismeretlen fajokat.

Különösen az újszülött malacokra kell vigyázni; már egy-két órával születésük után eszegetni kezdenek. A permetezett vagy egyszerűen csak vizes növények könnyen pusztulásukat okozzák.

Ápolás

Aki rövidszőrű tengarimalacot tart, annak nincs sok dolga. Aki viszont valamelyik hosszúszőrű fajta mellett dönt, alapos szőrápolásra készüljön. E fajták szőre igen tekintélyes hosszt érhet el, és mivel rövid lábú, alacsony állatról van szó, ez gondokat okozhat. A szőrt rendszeresen fésülni/kefélni kell, hogy a csomósodást elkerüljük. Ehhez már kölyökkorban szoktatni kell az állatokat. Lehet, hogy a nyolc- tízhetes malacok szőre még nem csomósodna, de ajánlatos már ebben a korban elkezdeni a szőr kefélését, fésülését. Nem csak a felületet kell átdolgozni, hanem egészen a bőrig le kell érni a fésűvel. Kis, macskák számára gyártott fémfogú kefét, és fémfésűt vegyünk (egy sűrűbbet és egy ritkábbat).

A menthetetlen csomókat óvatosan vágjuk ki ollóval. Lekerekített végű ollót használjunk, így kisebb az állatok sérülésének veszélye.

Fürdetéssel is próbálkozhatunk, de erre igazából nincs szükség. Ha feltétlenül fürdetni akarunk, enyhe sampont (pl. kutyasampont) használjunk, a víz ne legyen forró, és a hajszárítót se állítsuk maximumra. Minden esetben szárítsuk meg teljesen az állatok szőrét.

Hetente-kéthetente ellenőrizzük állataink karmait is, és vágjuk le a végüket, ha szükséges. A túlnőtt karmok sok kellemetlenséget okoznak az állatnak. Járjunk el óvatosan, a tengerimalacok könnyen megijednek és elrántják a lábukat. Vigyázzunk, ne vágjunk bele a karomban futó érbe. A világosabb színű malacok karmában szabad szemmel is látni lehet a kis véreret. A sötétebb állatok esetében ezt csak sejteni lehet. Inkább sűrűbben vágjuk a karmokat, egyszerre csak egy keveset.

Előfordulhat, hogy kedvenceinket élősködők támadják meg. Leginkább az atkákkal kell számolni. Az atkás állatok sűrűn vakaróznak, bőrük korpásodik, de az atkák szabad szemmel nem láthatók. A probléma egyszerűen megszüntethető. Nagyon hatásos az Ivomec injekció. Felnőtt állatoknak 0,2ml-t, kölyköknek 0,1ml-t kell a bőr alá beadni. Természetesen kérjük az állatorvos segítségét. Az Ivomec előnye, hogy teljesen veszélytelen, akár vemhes állatoknak is bedaható. A kezelést 10-14 nap után még egyszer meg kell ismételni.

Tenyésztés

A tengerimalac kölyköket már négyhetes korban külön kell választani nemek szerint, és a nőstényeket 5-6 hónapos korukig nem szabad hímekkel összeengedni. Ennyi időre van szükségük a nőstényeknek ahhoz, hogy felnőjenek, megerősödjenek, és alkalmassá váljanak a kölykök kihordására és felnevelésére. Másfelől viszont nem is tanácsos ezután túl sokáig várni az első fedeztetéssel, még a nőstény egyéves kora előtt mindenképpen kerüljön rá sor.

Ha kölyköket szeretnénk, és van egy megfelelő életkorú, kondíciójú és egészséges nőstényünk, hímet kell hozzá választani. Lehetőleg ne párosítsunk közeli rokonokat, mivel a szoros beltenyésztés sok degeneratív tulajdonságot hozhat felszínre, és általános egészségi leromláshoz is vezet. A vonaltenyésztést is hagyjuk meg a tapasztalt tenyésztők részére. A vonaltenyésztés távolabbi rokonok párosítását jelenti, és mindig egy bizonyos cél érdekében végzik, például valamilyen előnyös tulajdonságot szeretnének erősíteni az adott vonalban. A rokonok célzott párosításához azonban megfelelő szaktudás és előismeretek szükségesek. Éppen ezért, ha egy párt veszünk az üzletben, előtte mindig érdeklődjünk, hogy az eladásra kínált malacok nem alomtestvérek-e. A kereskedő által adott információ ennyiben általában ki is merül. Egy tenyésztő persze részletesen be tud számolni eladó kölykei származásáról, akár tanácsot is tud adni jövendő tenyésztésükkel kapcsolatban.

A nőstények 16-18 naponta ivarzanak, ivarzásuk 24 óráig tart. Ha nem saját hímmel párosítjuk nőstényünket, akivel folyamatosan együtt lehet, legalább 3 hétig hagyjuk a kiválasztott hímnél, így a fedezés majdnem biztosan bekövetkezik.

Ha nincs elhízva, a vemhesség alatt etessük étvágya szerint, és a friss vízről se feledkezzünk meg.

A vemhesség 68 nap, tehát kb. két hónappal számolhatunk. A szülés várható időpontja előtt kb. egy héttel távolítsuk el a hímet, hogy az ellés utáni azonnai fedezért elkerüljük.

A szülés általában gyorsan és problémamentesen zajlik. Várjuk ki az 1-5 kölyök megszületését, közben ne zavarjuk a nőstényt semmivel. Az anya maga mindent eltakarít, 1-2 napig még a takarítással se bolygassuk az új család életét.

A kölyköket 4 hétig kell az anyjuk mellett tartani, ezután válsszuk szét őket nemek szerint. Már az újszülöttek neme is megállapítható, kérjünk meg egy tapasztalt tenyésztőt, hogy megmutassa, miként. Az elválasztott kölyköket még néhány napig tartsuk magunknál, figyeljük, minden rendben van-e, alkalmasak-e az önálló életre. Ha díszállat-boltnak adjuk el őket, egy boltba lehetőleg csak azonos nemű kölyköket adjuk, így elkerülhető, hogy “párban” adják el őket.

Természetesen még a fedeztetés előtt kell eldönteni, hogy mi legyen a kölykökkel, hiszen felelősek vagyunk értük. Érdeklődjünk a közeli üzletekben, vesznek-e át tengerimalacokat. Lehet hirdetni a helyi újságban, vagy cetliken a környéken is.