Texel tengerimalacok

A texel viszonylag új a tengerimalac-fajták között. Az európai rex hosszúszőrű változata. Angliában a rexek speciális szőrminőségét sikerült hosszú szőrváltozatban is kitenyészteni. Az új fajtát Claire White (Masquerade tenyészet) alakította ki 1980. és 1984. között A fajta megalkotásához rexeket és sheltieket használt.

Rex

A rex tengerimalacnak rövid, igen sűrű, a testtől elálló, göndör szőre van. Tapintásra érdekes, valóban olyan, mintha egy játékmackót fognánk. A rex mutáció Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt felbukkant. Az európai rexek (őket egyszerűen csak rexnek nevezik) és az amerikaiak (őket leginkább az "amerikai rex" vagy "U.S. Teddy" névvel különböztetik meg) ránézésre nem különböztethetők meg egymástól. A két fajta azonban eltérő genetikai alapokon áll, vagyis más gén mutációja alakítja ki az európai, és más az amerikai rexek különleges szőrét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a két törzset érdemes külön tenyészteni. Ha európai rexet amerikaival párosítunk, az eredmény simaszőrű alom lesz. Ezek a kölykök persze mindannyian egyaránt európai és amerikai rex örökítők. A problémát az jelenti, hogy az ő utódaikról már nem lehet megállapítani, hogy melyik csoprtba tartoznak, így innentől minden generáció szinte megjósolhatatlan. Ez pedig éppen a tervszerű tenyésztést teszi lehetetlenné. White asszony tehát az európai rexet használta az új fajta kitenyésztéséhez.

Sheltie

A sheltie normál szőrminőségű, hosszúszőrű tengerimalac. Testén nem lehetnek rozetták vagy választékok. A szőr a test egész felületén egyenletesen nő a törzs hátulsó része felé.

Claire White közel ötéves tenyésztői munkája után született meg az első valóban hosszúszőrű rex állat: "MASQUERADE LEONORA", akit először az 1984-es londoni kiállításon mutatott be. A tenyésztőnő hosszú generációkon keresztül küzdött azzal a problémával, amit a hosszú- és a rövidszőrű vonalak keresztezése jelent: az utódok átmeneti szőrhosszt képviseltek, szőrük különösen a törzs első felén nem érte el a kívánatos hosszúságot. Számos visszakeresztezés és átmenti kudarc vezetett végül Masquerade Leonora első szerepléséhez 1984-ben. A siker hatalmas volt, de még hátra volt a nagy "kilépés": valóban fajtává szélesíteni a meglévő kis állományt. 1985-től Claire White már egy hímből és két nőstényből álló triókat tudott kihelyezni, és így más tenyésztők is bekapcsolódhadtak a munkába. 1987-ben már a Ritka Fajták Standardbizottsága (a National Cavy Club - az angol anyaklub egyik bizottsága) elfogadta a texel nevet (addig uszkárnak, hosszúszőrű rex-nek és rexoid sheltie-nek is nevezték). Texel egy kis sziget Hollandia partjainál, az itt tenyésztett birkáiról is híres. Érdekes, hogy a texel tengerimalac két rokonát, a merinót és az alpakát is egy-egy birkafajtáról nevezték el. Az elnevezés alapjául mindhárom esetben a birkák hosszú, hullámos szőre szolgált.

Küllemében a texelnek is a fajtatiszta állatokra jellemző típust kell képviselniük: összbenyomásukban tömörnek, szilárdnak, minden nézetből lekerekítettnek kell lenniük. Fejük rövid, széles. Szemeik nagyok, csillogók. Nagy, tőből lógó füleik vannak, jellegzetes felső-vonaluk és vastag csontozatuk.

Szőrzetük puha és ruganyos, igen sűrű, egyenletes. A legfontosabb az egyenletesen dús összbenyomás.

A kiálltási állatok szőrzetének felkészítésében nagyok a különbségek. Bár a szőrminőséggel szemben támasztott követelmény egységes, a bemutatás mégis eltérő. Angliában a texeleket ugyanúgy "csomagolják", mint az összes többi hosszúszőrű fajtát. A csomagolás azt jelenti, hogy a szőrzetet kondícionálókkal kezelik, kétoldalt és hátul speciális papírba csomagolják, és kis puhafa lapocskákra tekerik. A csomagolás megóvja a szőrt a töredezéstől, így az szinte korlátlan hosszúságúra nőhet. A szőr ilyen kezelése meglehetősen fáradságos munka, napi fésülést és átcsomagolást jelent. A szőrt csak a bíró előtt bontják ki, csak ekkor lehet teljes pompájában megcsodálni. A kifésüléskor hosszanti választékot alakítanak ki a törzsön.

A csomagolással viszont éppen a jellegzetes hullámok tűnnek el a szőrből. A német kiállítók ezért "természetes" szőrzetben állítják ki texeleiket (ők a többi hosszúszőrű fajtát sem csomagolják).

A texelek otthoni ellátása sem különbözik a többi hosszúszőrű tengerimalacétól. Ügyelni kell a megfelelő étrendre és arra, hogy az állatot folyamatosan parazitáktól mentesen tartsuk, mert egy kiadós szőrrágás vagy vakaródzás csak hónapok alatt helyrejövő szőrhiányt okozhat.

Szőrzetük rendszeres ápolást kíván, de a heti néhány perces ápolás mellett minden jó minőségű, fajtatiszta állat könnyen rendben tartható, látványos szőrt növeszt.

A texelek ma már minden országban népszerűek, ahol fajtatiszta tengerimalacokat tartanak. Mivel elegendő létszámban rendelkezésre állnak, keresztezésük más fajtákkal általában nem indolokolt. Tapasztaltabb tenyésztők sheltie-ket használnak időnként, természetesen odafigyelve a kívánatos szőrminőség fenntartására. Feltétlenül el kell kerülni viszont a rövidszőrűekkel történő keresztezéseket.

Magyarországon szerencséje van annak, aki texel tengerimalacot szeretne. A fajtatiszta állatok közül texelek érkeztek hozzánk a legnagyobb számban. Ausztriából, Németországból, sőt Angliából is importáltak ilyen állatokat, és mára a tenyésztés is elindult.