Mint ígértem
nemsokára lesz kép is róla. Lehet "gazdibüszkeség", de akár kicsi akár nem
szerintem gyönyörű és olyan, de olyan értelmes szeme van és egy kis kezesbárány.
Bár az elején nagy visítást rendezett, amikor kiszedtem egy kis szelídítésre.
:)))
Baksay Angéla (2002.12.)
Most fésültem Treefikét és meg kell hogy állapítsam, hogy úgy elhagyta Csupit,
hogy nem kell számítani a szőrijét sem! A nagy bundával már sokkal nagyobbnak
néz ki, mint "pótapja"!
Pesthy László (2002.12.)
Mi voltunk nálad hétvégén, és elvittük toled azt az édes kis hosszú szoru texel
malit. És ha minden igaz, akkor Késobb majd megint meglátogatunk egy
malacvásárlással kapcsolatban.
Egyébként Mulder nagyon jól érzi magát. Rettentoen imádja az egész család. Még a
nagymamám is, pedig o az elején nagyon ellenezte a dolgot, de abban a
pillanatban hogy meglátta már azt kérdezte, hogy hozunk e még másikat is. Nagyon
imádom, és most is hálás vagyok a férjemnek, hogy ezt az ajándékot kaptam tole.
Madarászné Gulyás Nóra (2003. 03.)
Ma egyedül kellett hagynom Alit ( így becézzük ), mert dolgoztam. Mikor
hazajöttem láttam, hogy egész nap nem evett. Hoztam neki sárgarépát zölddel
együtt. Ölbe vettem és a répa zölddel addig kínálgattam, amíg el nem kezdett
enni. Evett egy kis zöldet, majd répát is kínáltam neki, arra rögtön rákapott.
Így evett, aztán visszatettem a helyére. Ott megint elbújt a széna alá és meg
sem mozdult. Később megint kivettem, kitettem az ágyra és odatérdeltem elé.
Megint megetettem, de már bátrabb volt. Mászkált az ágyon, evett, nézelődött,
odajött hozzám, megrágicsálta az ujjamat, szóval szemmel láthatóan bátrabban
viselkedet. Mikor betettem a helyére, már odament a táljához és abból is evett,
meg mászkált is. Most is mocorog a széna alatt. Szerintem még egy-két nap és
megszokja az új környezetet. Egyébként nagyon édes és imádom!!!!!
Királyi Andrea (2003.05.)
Egyébként Ali, ...
Kezd akartatoskodni is, ha simizem és épp nincs kedve hozzá, löködi a kezemet.
Szóval, már kezdi magát otthon érezni. Voltam vele Ürömön, az utat jól viselte.
Rágicsált répát, jött-ment, szimatolgatott, aztán lefeküdt aludni. Nagyon a
szívembe lopta magát! Igazán szeretem őt.
Királyi Andrea (2003.06.)
Egyébként most már olyan szinten a szívünkhöz nőtt Mulder, hogy el sem tudnánk
nélküle képzelni az életünket. És ezt komolyan mondjuk.
Madarászné Gulyás Nóra (2003. 11.)
... tapasztalatom szerint sok kereskedő,és tenyésztő is arra játszik kit,hogy
lehet becsapni! Amióta ez a hobbink,kitapasztaltuk hol kinél mit érdemes
vásárolni. Volt olyan esetem,amikor a tenyésztő,ugyan olyan fajta
malackát,drágábban adta nekem mint a kereskedő! /a kereskedő is tőle
vette,gondolom harmadáron./
Helényi Imre (2003. 12.)
Először is még
egyszer köszönöm a segítségedet amit a levlistán keresztül küldtél! A malackáink
nagyon jól eszik a Prestige Crispit, elkezdtek szépen gyarapodni. Azóta is
csodálkozom magamon, hogy hihettem el azt a sok badarságot amit az
állatkereskedésekben mondanak. Mindenesetre most már elolvastam az összes
szöveges infót és cikket a Te honlapodon és a klub honlapján is.
Fábián Márta (2005.01.31.)
Elliot & Quibby
nagyon jól vannak, teljesen elválaszthatatlanok. Ha az egyiket vesszük csak ki,
pár percen belül a ketrecben maradó kétségbeesetten kezdi el keresni. Nagyon
édesek ilyenkor. Ha meg mindkettő az én ölemben van, akkor továbbra is
féltékenykednek, egymást túrják arrébb, hogy több simit kapjanak. Most már
nagyon bátrak is - főként Quibby. A ketrechez való visszafutás közben sokszor
van, hogy körbefut a fél lakáson, biztos leellenőrzi, hogy minden rendben van-e.
Ő különösen sokat ugrabugrál is, ami Elliotra általában csak akkor jellemző, ha
friss fű kerül a ketrecbe. :o) Ő nagyon lusta, éhenkórász malackává nőtt így 1
éves korára, futni is szinte úgy kell tuszkolni. De reggel majd' kiesik a
ketrecből, ha meglát, hogy mi lesz a hami. Nagyon-nagyon vigyáz a tesójára - a
múlt héten pl. épp evett, amikor hallott valamit, abbahagyta az evést,
odaszökkent az alvó Quibbyhez, hangos füttyögéssel bekergette a bunkerükbe,
ahonnan óvatosan pislogtak ki. Haláli volt.
Benke Nikolett (2005.02.23.)
Morris napról napra nagyobb és egyre okosabb!
Remélem, hogy ezért a fiatalabb testvérkének még könnyebb lesz a beilleszkedés,
mert sokmindent tanul majd tőle! Morris nagyon szeret kézben lenni és rendkívül
igényli a társaságot. A simogatást elégedett "burrogás"-sal honorálja. Amikor
sajnos vissza kell tenni a ketrecbe - kivéve, ha pár "nyüsszögő" hanggal
kifejezetten nem kéri - láthatóan nagyon frusztrálja. Elkeseredetten futkos
körbe és közben motyogva "méltatlankodik", vagy mérgesen elkezdi kaparni az
almot. Ilyenkor finom falatokkal lehet őt kárpótolni. Nagyon szeretnivaló
aranyos malacka!! Azonban előző egyke malackám tragikus elvesztése és az Ön
könyve is megerősített abban, hogy a magányos malackák élete elég szomorú. Még
akkor sem pótolhatjuk a fajtársait, ha a nap 24 órájában velük lennénk. Bízom
benne, hogy Morris hamar elfogadja az új kis jövevényt!
Cserhegyi Anna
(2005.05.17.)
Borisz (Charlie) imádnivaló, szemfüles, élelmes,
barátságos tündéri malacka!!! Azonnal jóízű falatozásba kezdett, amint
megérkeztünk. Sajnos Morris állandóan zaklatja szegényt. Ezt az egy momentumot
leszámítva nagyon jól megértik egymást. Igyekeznek egymás közelében lenni. Úgy
vettem észre, hogy Morris kicsit féltékeny. Kifejezetten Borisznak nem adhatok
enni, mert azonnal odajön és kiveszi a szájából. Teljesen mindegy, hogy ő is
ugyanakkor kapott falatkát, az nem érdekli. Szegény Borisz csak abból ehet, amit
Morris otthagyott. Ha Boriszt megsimogatom Morris odajön és lökdösi a kezem.
Mindezekkel együtt is nagyon aranyosak. Borisz minden alkalmat megragad, hogy
ehessen: Morris apróbb figyelmetlenségét kihasználva azonnal ráveti magát
mindenre, és gyorsan eltünteti.
Cserhegyi Anna (2005.05.24.)
A"gyerekek" gyönyörűek, nagyon okosak, szépen
fejlődnek. Ahogy hazaérek mindketten hangosan üdvözölnek. Morris "zaklatásai"
Borisz növekedésével egyenes arányban megszüntek, illetve "burrogás"-sá
szelídültek. Szerintem ezzel csak a dominanciáját akarja érzékeltetni. Annyira
egymáshoz nőttek, hogy bármelyiket kiveszem, a másik keserves sípolásba kezd.
Borisz gyors növekedésével némi "hatalmi harc" volt közöttük, de úgy látom, hogy
a rudli-képzésben Morris a főnök, Borisz mindenhová bátran követi őt. Kialakult
az "egyéniségük": Morris - érzelmes ( a simit készségesen fogadja, elnyúlik,
nagyon szereti a fésülést, egyáltalán bármit, csak foglalkozzanak vele és csak
diszkréten érezteti Borisszal, hogy ő a főnök) Borisz - élelmes (élénk, minden
alkalmat kihasznál, hogy akaratát érvényre juttassa, de a tányérnál mindíg
besorol Morris mögé) Kilestem őket! Reggel ketten némán figyelnek engem, amint
megmozdulok, rögtön hangos sípolásba kezdenek! Ha az óra csörög, 3-4 percig
csöndben vannak, ha nem mozdulok, akkor felébresztenek! Mondhatnám: egy
munkamániás gazdi "munkamalacai". Morris kitünően megtanulta a nevét (Ez sem a
hangomhoz, sem a táplálékhoz nem kötődik) Bárki a lakásban - csak beszélgetés
alkalmával - a nevét említi, azonnal kát lábra áll és sípol! Ha róla beszélünk
és nem hozzá, ezért szállóigévé vált: "Ne mondd ki a nevét!" István! Még egyszer
nagyon köszönöm Önnek ezt a tündéri két kis teremtményt! Talán egyszer az is
megérne egy könyvet, hogy puszta jelenlétükkel, kedvességükkel, milyen pozitívan
befolyásolják az emberek életét.
Cserhegyi Anna (2005.06.15.)
Malacka nagyon jól van, egy igen kis talpraesett
picike, ha egy malackára lehet ilyet mondani. Megérkezés után már kb két óra
múlva eszegetni kezdett, félt ugyan, de nem nagyon. Levágtam a körmét, mert
nagyon tűhegyes volt. Semmi ellenkezés , szép nyugodta tűrte. Tegnap kivittem
legelni a fűbe, én is mellé ültem, nehogy elfusson, és miután jóllakott, az
ölemben szép kényelmesen, hátra nyújtott lábikókkal pihengetett. Mintha
legalábbis hónapok óta ismernénk egymást. :))) Nagyon aranyos, jó természetű kis
manó, nagyon örülök neki, és köszönöm Neked. Majd ha lesz róla kép, ami jó is,
küldök szívesen.
Rédly Gáborné (2005. 09. 08.)
Hát most már értem, hogy lettek
ilyen szép kölykök! Gyönyörűek a szülők!
Tudja, jó érzés olyan tenyésztőtől vásárolni, aki hajlandó külföldről behozni
malacokat, vállalva a felmerülő költségeket és ezzel frissíteni az itthoni
állományt! Ritka! A lelkességéről már nem is beszélve...
Sípos Boglárka (2006.03.29.)
A malackák tényleg hihetetlen
aranyosak és meglepő módon kezesek! A kislány talán még inkább! Teljesen nyugodt
volt az első pillanattól kezdve, ölben is remekül elvan, nem akar elrohanni!
Köszönjük őket!
Sípos Boglárka (2006.04.03.)